Logó

Egyetemes Philologiai Közlöny, Harminczhatodik Évfolyam, (1912), 824 – 826.

Alszeghy Zsolt (Budapest)

Corneille hatásához.

Az iskoladrámákra vonatkozó kutatásaim közben akadt a kezembe Makó Pálnak, a tanügyünk és természettudományi irodalmunkban ismert nevű jezsuita írónak, latin költeménykötete két kiadásban1) is a gyöngyösi ferenczrendi zárda gazdag könyvtárában. Szinnyei bibliográfiája négy kiadását említi, a mi kedveltségének nyilvánvaló bizonyítéka. Figyelemben azonban – mint az újlatin irodalomnak e korba eső termékei általában – ez sem részesült; a sok ismert és ismeretlen, okkal és ok nélkül értéktelennek ítélt latin iskoladráma mellett az e kötet függelékében közölt Nicomedes. Dramation is olvasatlan maradt, pedig benne érdekes Corneille átdolgozásra akadunk.

A prológus, miután előadta a tartalom lényegét, ezt a forrásmegjelölést adja.”Hoc totum est huius argumentum fabulae e magnó sumptum Galliae Euripide.” Corneille – tudjuk – Justinusból (nem IV., hanem XXXIV.k. IV.c.) vette Nicomedeje tárgyát. A Flammarion –féle kiadás (Théater de P. Corneille) II.k. 385 – 387. lapján is közölt Examen de Nicomede bőségesen tájékoztat arról, hogy mennyiben és miért tért el Corneille a forrástól, és az első pillantásra is láttatja, hogy Makó szavát nem közös forrásra kell értenünk; Maga Corneille volt jezsuitánk forrása. Minthogy az argumentum Arsinoe és Laodice szerepléséről is szól, az iskoladráma írója siet odatenni: „Quid voltum contrahitis? hae foras hodie, si poetae quidem pareant, non venient.” Ígéretét meg is tartja. Corneillet teljesen ebből a szempontból alakítja át: már a szereplők sorából is hiányzik a két királynő, a darab során pedig elmaradnak mindazok a jelenetek, melyekben Arsinoe, Laodice vagy Cleone lép Corneillenál elénk. Egyébként kihagyásokkal és összevonásokkal, de többnyire egészen pontosan fordítja franczia mintáját.

Az átalakítás megvilágítására röviden végighaladok Makó darabján, és jelzem mindig Corneille darabjának a jeleneteit is. A scena prima Araspes és Nicomedes párbeszéde (scene prem: Nicomede, Laodice): N. szomorúan állapítja meg, hogy a trónról mostohája kitúrja; A. rápirít, hogy voltakép nem ez, hanem a Laodice-Attalus-nász hozta meg. Az eredetinek jelenete ehhez van igazítva Makónál. A sc. 2.-ban Attalus lép elénk „Numquamne superbos laodice ponet fastus” (sc. 2. : „Quoi! Madame, toujours un front inexorable! etc.) kérdéssel; a jelenet (kiv. Araspes – Laodice ) híven követi az eredetit. A sc. 3.-ban Prusias toppan be és vonja kérdőre Nicomedest a hadtól való visszatértéért forrása Corneille acte II. scene 2.), a sc. 4. a római követet vezeti elénk ( mint Corneillenál a II. sc.3, de Makó ezzel összeolvasztja a IV. 3. jelenetét2); a következő scenák (5., 6., 7.) folytatólagosan adják Corneille IV. felvonásának 4. és 5. jelenetét, a 8. és 9. sc. pedig az V. felvonás 9. jelenetéből készült. Makó szövege, a hol nem von össze, híven fordít; még ott is, ahol a klasszikus reminiscenciát véljük hallani, a francia szerző szavaira ismerünk, mint a darab végén Flaminius szavainál:

Quidqui tulerit fortuna, futurum
Aut te magninum Romanae gentis amicum,
Aut hostem illustrem; forti paremus utrique.

Mais cependant pour lui j’ose vous assurer;
Prince, qu’a ce défaut vous aurez son estime,
Telle que doit l’attendre un coeur si magnamine,
Et qu’il croira se faire un illustr ennemi
S’il ne vous recoit pas pour générauxami.

Íme nyilvánvaló bizonysága annak, hogy iskoladrámáink mily sokoldalú irodalmi hatást mutatnak. Nem hiszem, hogy a komoly tárgyú magyar darabok közül is akadna egy-kettőnél több ilyenfajta hatás, mert azokat legtöbbször latin darabokra vihetjük vissza; ám a latin eredeti közvetítésével bizonyára gazdag volt a megtermékenyítés.

A fordítás módjára például ezt a rövid szakaszrészt közlöm:

A. I. sc. 2.

Attale. Que celui l’occupe a de bonne fortune
Et que seraitheureux qiui pourrait aujourd’hui
Disputer cette place et l’emporter sur lui!

Nic. La place a l’emporter couterait bien des tetes!
Seigneur, ce conquérant garbe bien ses conquetes
Et l’on ignore encor parmi ses ennemis,
L’art de reprende un fort qu’une foissil a pris.

Att. Celui-ci toutefois peut s’attaquer de sorte
Que, tout vaillant qu’il est, il faundra qu’il en sorte.

Laod. Vous purriez vous méprende.

Att. Et si le roi le veut?

Laod. Le roi, juste et prudent, ne veut que cequ’il peut.

Att. Et que ne peut ici la grandeur souveraine?

Laod. Ne parlez pas si haut. S’il est roi, je suis reine,
Et vers moi tout e’ffort de son autorité
N’agit que par priere et par civilité.

Att. Non, mais agir ainsi souvent, c’est beaucoup dire
Aux reines comme vous qu’on voit dans son empire,
Et, sic e n’est assez des prieres d’un roi,
Rome, qui m’a nourri, vous parlera pour moi.

Nic. Rome, Seigneur?

Att. Qui, Rome, en etes-vous en doute?

Nic. Seigneur, je crains pour vous qu’un Romain vous écounte;
Et, si Rome serait de quels feux vous brulez…etc.

Sc. 2.

Att. O fortunatum, quicunque ea moenia cepit:
Felicem, quicunque iterum victore fugato
Ceperit!

Nic. Audentem multis sudoribus isthoc
Constabit bellum: victor, cui porta reclosa est,
Impravide praedum didicit servare, nec ullus
Hostis adhuc artem novit, qua capta per illum
Praesidia admotis iterum sibi vindicet armis.

Att. Vicerit ut dicis; tamen hinc, si millia centum
Obiiciat, victum luce hac exire necesse est.

Nic. Deludi tamen his possis?

Att. Quid si genitori sic placitum?

Nic. Iustique tenax, sapiensque monarcha
Quod nequeat, nunquam tentaverit.

Att. Et quid inaula Regia maiestas nequeat.!

Nic. Moderare celorem Attale. Si rex est Prusias,
at sceptra tenentem aspice Laodicen; non hic suprema
protestas prufuerit; precibus, non vi regina patenda est.

Att. Hae quoque non deerunt, telis si flectitur illis
Si tamen et precibus regum ambitiosa resistat,
Utque facit, porro vana spe ludat amentem
Roma mihi, teneris qua eme nutrivit ad annis,
Roma mihi clausas poterit recludere portas.

Nic. Quam metuo, Princeps, ne quis de plebe Quirintum
Adsit et hos populo late divulget amores.
Non tu tune tue Roma iuvat…etc.

E részlet a női szerep mellőzését és a fordítás szabad alakítását, azt hiszem elég világosan mutatja; de látható egyszersmind az eredetitől való függés is.

1) Carminum libri tres. Conscripti a Paolo Mako e Soc. Jesu. Tyrnaviae,1764., Basiliae 1783.

2) Nicomedes pathetikus kifakadása is: „Non hic te patrem, non hic decet esse maritum, Rex esto.. Corneilleből van:” Un véritable roi n’est ni mari ni pere;il regarde son trone…”