Logó

Makó Pál

Kerekgedei Makó Pál (Jászapáti, 1723. július 9. – Buda, 1793. augusztus 19.) matematika és fizika professzor, a budai egyetem bölcsészeti karának igazgatója, a maga korában Európában a legjobbak közé tartozó felsőbb analízis és algebra tankönyvek szerzője.

Származása

A kerekgedei Makó család II. Ferdinándtól nyerte a nemességet 1635. november 22-én. Más források szerint Kerekgedét a bécsi béke (1606) után szerezték meg, és II. Ferdinánd csak megerősítette Makó Imre és Makó Albert nemességét. A család egyik ága, a Makó Lőrinc és Makó Boldizsár testvérpár, 1695 táján Jászapátira költözött. Makó Gergely (kb. 1698-1777) és Sike Judit (kb. 1700-1768) házasságából összesen kilenc gyermek született, elsőként Pál, 1723. július 9-én. Testvérei közül Makó Lőrinc később jászkapitány lett.

Tanulmányai és munkássága

Az elemi iskolát szülővárosában, a hatosztályos középiskolát a jezsuiták egri intézetében végezte el, 1741. október 21-én belépett a rendbe. A rendi képzés idejét Trencsénben (noviciátus), Győrött (a humaniórák repetenciája), Nagyszombatban (bölcsészeti tanulmányok), Grazban (teológia), majd a besztercebányai kolostorban töltötte. Az 1758/59-es tanévben a nagyszombati egyetemen a mennyiségtan oktatója, a következő tanévben logikát és metafizikát tanított. Nagyszombatból Bécsbe rendelték, hogy az ottani egyetemen ugyanezen tárgyakat tanítsa. 1763-ban kinevezték a bécsi Theresianumba a matematika és a kísérleti fizika rendes, valamint a mechanika rendkívüli tanárává. A következő években írta nemzetközi elismerést szerző tankönyveit, valamint fizikai tárgyú értekezéseit. Compendiaria matheseos institutio (1764) című műve hat kiadást ért meg, a Monarchia országaiban az akadémiák és egyetemek tankönyve volt. Legrangosabb műve, a Calculi differentialis et integralis institutio (A differenciál- és integrálszámítás tana) 1768-ban jelent meg Bécsben, majd Boroszlóban, Svájcban és Itáliában is kiadták. De arithmeticis et geometricis aequationum resolutionibus libri duo (Az aritmetikai és geometriai egyenletek megoldásáról szóló két könyv, 1770) című művét Moritz Cantor négykötetes műve a kor legjobb algebrakönyvei között említi. A maga korában nagy hatású fizikai tárgyú munkája, a Dissertatio physica de natura et remediis fulminum (1773) a légköri elektromossággal és a villámvédelemmel foglalkozik, és Révai Miklós fordításában magyarul is megjelent ’A mennykőnek mivoltáról ’s eltávoztatásáról való böltselkedés… (1781) címen. A jezsuita rend 1773. évi feloszlatása után Mária Terézia bélai apáttá, váci kanonokká és királyi tanácsossá nevezte ki. Szerepet vállalt a magyar közoktatásügy újjászervezésében: Ürményi Józseffel és Tersztyánszky Dániellel részt vett az első Ratio Educationis kidolgozásában, a latin szövegezés az ő munkája. 1777-ben a nagyszombati egyetem Budára költözésekor a bölcsészeti kar igazgatójává nevezték ki, e tisztségét haláláig betöltötte. Amikor II. József 1782-ben a bölcsészeti kar keretei között megalapította az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum-ot, a tananyag tervezetét és óratervét Makó Pál dolgozta ki.